Afrika tetején: Kilimandzsáró

4. nap: Barranco Hut (3950m) – Barafu Hut (4600m)

Nagyon szép csillagos éjszakánk volt, most értettem meg igazán miért telepítik a csillagvizsgálókat a magas hegyekre. Sajnáltam, hogy nincs fotóállványom, hiszen annyira fényesek voltak a csillagok, hogy még az én gyatrábbnak mondható gépemmel is lehetett volna egy pár jó éjszakai fotót készíteni. Reggel napsütés, reggeli és már indultunk is, várt ránk a Barranco Wall. Ez egy patak álltak vájt mély völgy (Barranco-völgy) meredek oldala, egy kb. 300 méter magas sziklafal. Ezen vezet keresztül egy meredek, nehezebben járható ösvény. Utunk hol szerpentinen, hol a lefolyó vizek által simára csiszolt sziklákon vezetett, ezért itt fokozottan oda kellett figyelni, egy porter meg és le is csúszott, de szerencsére nem esett semmi baja. Felküzdve magunkat, a fal tetejéről szép kilátás nyílik a reggeli fényben fürdő Kibo kráterre és visszatekintve, felhőtenger fogadja a gyanútlan járókelőt, olyan érzést keltve, mintha a felhőkön magukon is lehetne járni. Innen már dimbes-dombos felszínen haladtunk tovább, folyamatosan a hegy oldalában, keresztezve néhány patakvölgyet, amíg el nem értünk egy meredekebb lemenetet. Ez a Karanga-völgy, amely arról nevezetes, hogy az itt folydogáló patak vize, az utolsó vízvételezésre alkalmas hely. A teherhordók fejenként 6 liter vizet visznek fel, 20 literes műagyag kannákban, hiszen az elkövetkező másfél napban nem lesz több víznyerési lehetőség. A völgyből kimászva egy táborhely, a Karanga Hut (3930m) látványa fogad bennünket, melyet egyébként a térképeink nem jelöltek, és csak itt döbbenünk rá, hogy eddig lassan, de biztosan ereszkedtünk. Ez azt jelenti, hogy közel 700 méter szintet kell még megmásznunk, amit a közben leereszkedett (felemelkedett) felhőben, pár 10 méteres látási viszonyok között kell megtenni. A háztól folyamatosan emelkedve, haladtunk. Lassú monoton gyaloglás ez, nincs benne semmi élvezet. Végre kiértünk a felhőből, aminek csak az volt az értelme, hogy megláttuk, a következő széles völgyet és egy gerincre felvezető meredek utat, ezt kell még leküzdenünk a következő táborhelyünkig, a 4600 méter magasságban fekvő Barafu Hut-ig. A tegnapi fejfájás ugyan nem jött vissza, de helyette az étvágytalanság jelentkezett. Vacsorára valamilyen krémleves, és másodiknak marhahúst nyomokban tartalmazó ragu volt. Vagy a gázuk volt kevés, vagy a benzinfőzővel nem lehetett rendesen főzni, de a hús olyan rágós volt, "mint szódás a lovát". Kis darabokat próbáltam elcsócsálni belőle, de annyit kellett még rágni ezeket az apró darabokat is, hogy szerintem a befektetett és kinyert energia mérlege negatívnak tekinthető. Így a végén beértem a zöldségekkel, amúgy sem volt étvágyam (már kisebb magasságokban is gyakori az étvágytalanság). Korai vacsora után, korai lefekvés (17 órakor), mert éjfélkor indulás a csúcsra. Én balszerencsére két bögre fekete tanzániai teát nyakaltam be, aminek az lett az eredménye, hogy a szívem úgy járt, mint a félőrült, és egy percet sem sikerült aludnom, csak bámultam ki a fejemből és vártam az éjfélt.

További képek:

Kilimandzsáró túra

1. nap: Arusha – Machame Gate (1800m) – Machame Hut (3000m)

2. nap: Machame Hut (3000m) – Shira Hut (3840m)

3. nap: Shira Hut (3840m) – Láva Torony (4650m) – Barranco Hut (3950m)

4. nap: Barranco Hut (3950m) – Barafu Hut (4600m)

5. nap: Barafu Hut (4600m) – Uhuru Peak (5895m) – Mweka Hut (3100m)

6. nap: Mweka Hut (3100m) – Mweka Gate (1700m)