Túrák

Vissza a Kilimandzsáró túra kezdőlapjára.

Afrika tetején: Kilimandzsáró

3. nap: Shira Hut (3840m) – Láva Torony (4650m) – Barranco Hut (3950m)

Reggelre egy meglepetés is várt ránk, a sátorból kitámolyogva előttünk tündökölt a Kibo kráter a maga teljes valóságban, valamint a távolban a Meru is kikandikált a rétegfelhőkből. A látvány hamar feledtette a csípős reggeli hideget és bősz fotózásba kezdtem, hisz erre vártam 3 napja! A szokásos (és idővel bosszantóan egysíkú) reggeli rántotta, pirítós és teázás után elindultunk először a tábor melletti Láva-barlangot megnézni, majd a Láva-toronyhoz akklimatizációs túra gyanánt. Régi lávafolyásokon haladtunk felfelé, a pole-pole (magyarul: lassan-lassan) stílusban. Itt már nem rohan az ember, nincs is hová, a hegy nem megy el, megfontoltan haladtunk, bár még nem érződött a nagy magasság miatti levegőhiány. A szél egyre jobban fújt, annyira, hogy a gazdag angol turisták ebédlősátrát alig tudták felállítani, ki-kifújta a ponyvát a serpák kezéből. Egyébként műagyag karosszék is járt nekik, sőt a guide-unk, Michael szerint mobil wc-jük is volt. Persze ők több mint háromszoros árat fizettek a "műsorért". Az út kettéválik, a jobb közvetlenül a Barranco táborhelyre megy, de mi balra a Láva-torony felé vettük az irányt. Ez igazából egy parazita-kráter megmaradt lávadugója lehetett. Általában a rétegvulkánok oldalában a kitörési folyamatok során hasadékok keletkezhetnek, amelyek alkalmasint forró lávával árasztják el a környéket. Idővel eltömődhetnek, és kisebb-nagyobb kitörési központok alakulhatnak ki rajtuk, ezek lesznek a parazita kráterek. Az út az egykori parazita kráterre meredek, kissé mászókás, ezért a vezetők el is szokták tanácsolni a kevésbé felkészült társaságokat a megmászásától, azzal az indokkal, hogy a nemzeti park megtiltotta. A torony tetején megünnepeltük a magassági rekordunkat, hisz a társaság fele most tartózkodott először 4650 méter magasságban. A pihenés egy sajnálatos következménnyel járt, kezdett kijönni a társaság egyes tagjain a hegyi betegség első tünete: a fejfájás. Mászás közben nem figyel fel rá az ember, de pihenéskor fokozottan jelentkezik. Lemásztunk a toronyból, és most már lefelé folytattuk utunkat, hiszen ezen a napon a 3940 méteren fekvő Barranco Hut mellett szállunk meg. A kopár alpin desert-ből ismét high moorlendba értünk, itt már tömegesen jelennek meg a senecio-k, lobéliák és más növények a hegyoldalakban. Sajnos ezekkel egyidőben a kilátás is erősen lecsökkent, mert egy rétegfelhő került az utunkba, így az út legvégén már ismét alig láttuk egymást. A tábor szinte ugyanolyan, mint tegnap itt is alig látunk 10 méternél messzebb. Estére a kis manók az én fejemben is elkezdtek kalapálni, csak abba reménykedem hogy a mai túrák eredményeképpen, a holnapi napon már nem lesz gondom a magassági betegséggel.