Afrika tetején: Kilimandzsáró

1. nap: Arusha – Machame Gate (1800m) – Machame Hut (3000m)

Reggel indultunk a Kilimandzsáró meghódítására, ez volt tanzániai látogatásunk elsődleges célja. A szervezők először az utazási irodába vittek, ahol letettük a maradék felszerelésünket egy raktárként funkcionáló szobába. (Nem voltak szuper biztos számzáras bőröndjeink, de itt szerencsére nem is kellett ilyen. Inkább a repterek jelentettek nagyobb veszélyt a csomagjainkra.) Utána egy helyi szupermarketbe vezetett az utunk, ahol egy gyors bevásárlás eszközöltünk (csoki és minimum egy napi ásványvíz, ami elengedhetetlen, hiszen a kaját biztosítja az utazási iroda), majd kisbusszal elmentünk a hegy lábánál 1800 méter magasságban található Machame kapuhoz. Természetesen kisbusszal, ugyanis jöttek velünk a sherpák (itt portereknek nevezik őket), a guide, az asistant guide, a szakács, a pincér és a kukta is (a helyiek 200%-osan kihasználják a járművek férőhely kapacitását). Hatunkra – saját bevallásuk szerint - 24 fős személyzetet biztosítanak. (Bár nem sikerült egyszer se megszámolni őket, hogy tényleg ennyien voltak-e.)

Az út eleje már ismerős volt, hiszen a repülőtér felé vezető országúton haladtunk, majd balra, egy földútra tértünk le, mely idővel egyre rosszabb lett. A kapuig vezető út utolsó 5 kilométere meglehetősen rossz volt, egy tankcsapdás földút. Szerencsére a busz felfüggesztés elég magas volt ahhoz, hogy lassan, de minden baj nélkül átjuttasson minket ezen a szakaszon. A kapunál egy hosszas, kb. másfél órás regisztrációs procedúra után, már majdnem délután, végre sikerült megkezdenünk 6 naposra és 70 km hosszúra ígérkező túránkat. A várakozás során elfogyaszthattuk aznapi ebéd-elemózsiánkat, ami egy fekete nejlonzacskóban rejtőző "egységcsomag" volt. A változatosan összeállított csomag tartalmazott egy sült csirkehúst, egy főtt tojást, egy répás szendvicset, gyümölcsöt, kekszet, csokit, üdítőt. De a széles választék ellenére az afrikai tartózkodásunk végére már eléggé unalmas volt ez az "egyen" egységcsomag. Egy széles, akár teherautóval is járható földúton indultunk felfelé a dús növényzetű, hegyi erdőben. Én trópusi jellegű erdőt vártam, magas fákkal és gyér aljnövényzettel, ezzel ellentétben dús aljnövényzetű hegyi erdőt találtunk. Itt az erdőben található, pár őshonos növényféle, közöttük egy kis világos-lila virág (Paciencia kilimandscharica), ami különösen tetszett. Ígérték, hogy láthatunk még majmokat is, de erre végül nem került sor. A földút ösvénnyé szűkült, a levegő egyre párásabb, a talaj egyre vizesebbé és sárosabbá vált. Nem egészen 6 órás gyaloglás után értük el első táborhelyünket, a Machame Hut-ot. Ez egy zöld vaslemezbódé, ahol a nemzeti parkosok a regisztrációt végzik. A sátrakat a porterek állították fel, azonban ezelőtt még nem találkoztak Vaude sátorral, így a külső ponyvát össze-vissza akasztgatták, így először a sátrat kellett rendesen felverni. Gyorsan tanultak, ezért ez az elkövetkező napokon már nem okozott nekik problémát. Épp csak belekezdtünk a pakolászásba, mikor halk kaparászás és a későbbiekben már megszokottnak számító, elsőre kicsit megdöbbentő "tea time" felhívás szakította félbe ügyködésünket. Előzékenyen betessékeltek minket az étkező sátorba, ahol forró víz, tea filter cukor és friss, meleg pattogatott kukorica, vagy pörkölt mogyoró várt ránk, sőt előtte melegvizes kézmosásban is részünk lehetett. Persze erre és a reggeli mosdásra is egy lavor szolgált segítségül a sátrak mellett. A sürgető problémákat pedig csodálatos fa, pottyantós budikban lehetett megoldani, melyek messziről hirdették a táborhelyül szolgáló területek elhelyezkedését. A vacsorára és reggelire is ebben a sátorban került sor, a sátor közepén, a földön terítve (mi nem azok a sokpénzes turisták vagyunk, akiknek asztalra is telik). A vacsora mindig valamiféle krémlevesből, második fogásként köretből és "szószból" állt. A szósz egy zöldséges, húsos ragu volt, amihez köretként krumplit, rizst, vagy tésztát szolgáltak fel. Ízletesnek mondható, de némileg egysíkú étrendet biztosítottak ezzel.

Aki azt gondolná, hogy a Tanzániában a Kilimandzsárónál a száraz időszakban meleg és sok napsütés van, az nagyon téved. Az első 3 nap alatt alig láttuk a napot, mivel az általában 2000 és 4000 méter magasan tanyázó rétegfelhők állandóan eltakarták. Éjfél után ugyan kiderült, de ezzel csak azt érte el az időjárás felelős, hogy hajnalonként, ahogy egyre magasabbra jutottunk, úgy egyre hidegebb is lett.

További képek:

Kilimandzsáró túra

1. nap: Arusha – Machame Gate (1800m) – Machame Hut (3000m)

2. nap: Machame Hut (3000m) – Shira Hut (3840m)

3. nap: Shira Hut (3840m) – Láva Torony (4650m) – Barranco Hut (3950m)

4. nap: Barranco Hut (3950m) – Barafu Hut (4600m)

5. nap: Barafu Hut (4600m) – Uhuru Peak (5895m) – Mweka Hut (3100m)

6. nap: Mweka Hut (3100m) – Mweka Gate (1700m)