Közel 10 éves álmodozás után, a reményt soha fel nem adva, de eljött végre ez a pillanat is; írhatok a Kilimandzsáró megmászásáról. Ezzel a Tanzániai kiruccanással sok-sok éve dédelgetett álmom vált valóra.
Hosszas előkészületek előzték meg az indulást, a repülőjegyeket már jó előre, az előző év decemberben lefoglaltuk és a programok
tervezését is már akkor elkezdtük. Nemcsak Afrika legmagasabb pontját szerettük volna megmászni, hanem ha már kint vagyunk, akkor
valami szafarit is megsasolni, ki tudja kijutunk-e még egyszer Tanzániába ebben az életben. Mivel 3 hét szabadságot egyben csak
nyáron tudtunk kivenni, ezért a hosszabb száraz évszakban kényszerültünk kiutazni, ami kevésbé jó időt vetített előre, mint a
rövidebb december közepétől márciusig tartó száraz évszak. Ugyanis Tanzániában a nálunk téli időszak melegebb, így nincs olyan
hideg a hegyen sem, (nyáron egy-egy éjszakán -30 °C-t is mértek már a csúcs közeli régióban) cserébe "lent a forróság" megterhelőbb
lehet az európai utazók számára. Utazás előtt meglátogattunk a "híres zarándokhelyet", az Országos Epidemiológiai Központot, ahol begyűjtöttünk a sárgaláz elleni oltást, meg egy sárga könyvet (nemzetközi oltási bizonyítványt),
cserébe 5430 Ft-tal (+ 2500 Ft szaktanácsadás fejenként) könnyítettek a pénztárcánkon. Egyébként az egész úton senki sem volt
kíváncsi rá. Afrikában a legveszélyesebb állat a szúnyog, annak is a maláriát terjesztő változata. Az oltóközpontban ellenük magas
DEET tartalmú szúnyogriasztót, a malária ellen, pedig a Lariamot ajánlották, amit hetente egyszer kell bevenni. Néha azon gondolkodom
érdemes volt-e elolvasni a betegtájékoztatót, olyan sok és veszélyes mellékhatást írtak le, hogy talán jobb lett volna a boldog
tudatlanság. A többiek jól bírták, - leszámítva a bődületes baromságokat, amiket álmodtak mellékhatás gyanánt - nekem azonban a
beszedés után fél órával gyomorémelygést, hányingert okozott, s ekkor több mint egy órán keresztül nem nagyon lehetett hozzám szólni.
Tanzániában a Kilimandzsárót megmászni vágyóknak kötelező egy állami engedéllyel rendelkező, utazási irodával leszerződni, így
mindenkinek ajánlom, nézzen szét az interneten az árak és megbízható utazási irodák tekintetében, ugyanis
Tanzániába nagy hagyományai vannak az idegenek átverésének. Ha az ember nem tájékozott, a rendes ár sokszorosát fizetheti mindenért.
Három szabály van: alkudni, alkudni, alkudni!
Július 27-én délután indultunk Budapest - Amszterdam – Nairobi – Kilimandzsáró útvonalon repülővel, így másnap délelőttre érkeztünk a
KIA-ra (Kilimanjaro International Airport). Itt tábla hirdette a taxi árakat, 50 $ az út ára mind Moshiba, mind Arushába, melyek
hasonló távolságra, kb. 50 km-re vannak a reptértől. Mi Arusha mellett döntöttünk, hiszen ez lényegesen nagyobb város, mint Moshi,
több az utazási iroda, így nagyobb a választék az utazásszervezőkből, akkor pedig jobb árat tudunk majd kialkudni. A taxisok már a
beszállás után elkezdtek puhatolózni a szándékaink felöl, és nem meglepő módon, rögtön tudtak ajánlani egy utazási irodát, ahol a
tanzániai tartózkodásunkat megszerveznék. A végén a Great Masai Adventure Company irodájában kötöttünk ki, ahol hosszas alkudozás után,
sikeresen összeállítottunk egy programot és megegyeztünk egy kerek összegben. Bánatomra a Meru megmászása pénzügyi és elegendő tartaléknap
hiányában, ugyanis 4 napra akarták megszervezni, elmaradt. Továbbá ajánlottak egy hotelt az első éjszakára (elég kultúrált hely volt),
és ki is vittek bennünket oda. A délután folyamán szétnéztünk a környéken, egy kis pizzériában meguzsonnáztunk, majd az estét azzal
töltöttük, hogy szétválogassuk a hegyre vivős és a lennt maradós ruhákat és egyébb felszereléseket. Egyébként azt ajánlották, hogy
sötétedés után ne nagyon mászkáljunk az utcákon, a rossz közbiztonság miatt.
, , 2007. október 1.