Magas Tátra - Kapor csúcs

Október közepén egy könnyed szlovákiai hétvégére indultunk. A szokásos felállást (pénteken Pestről és Debrecenből Miskolcra utazás, pár óra alvás és hajnalban be az autóba) egy kicsit megspékeltük annyival, hogy az egyik túratársunk lemondta pénteken az utat, így gyorsan kerítettünk egy beugró embert, akinek 15 perce volt eldönteni, hogy jön-e, összepakolni és beugrani a kocsiba, amelyik kivitte az állomásra. A vonata 10 után nem sokkal érkezett pestre, ott felvettük és irány Miskolc. Így a hajnali kelés a szokásostól is morcosabb lett, de hát mindent a hegymászás élvezetéért!
A határ csendes volt, a pénzváltó szintén, de pár perc dörömbölés után csak sikerült felkeltenünk valakit. Az idő szép volt, napsütéses, a kocsit a Csorba tó melletti őrzött parkolóban hagytuk (160 sk/nap) és megindultunk fel a Poprád tavi menedékházhoz. Ez eddig csupán kellemes séta egy szép erdei ösvényen. Itt akartunk aludni, de csalódnunk kellett: a ház már tele volt. Angolul előadtuk a problémánkat és a recepciós hölgy (aki állítása szerint csak németül tudott, de angolul nem) volt olyan kedves és felhívta nekünk a Rysy menedékházat, de már az is betelt. Mivel ez utóbbi csúcsra elég kemény, időigényes és kaptatós út visz, és nekünk még este szállás után kellett néznünk, inkább a Kapor csúcs (Koprovsky Stit 2363 m) felé vettük utunkat. Igaz ez se sokkal rövidebb útvonal és magasságilag se sokkal marad alatta a Rysynek.

Erre felé is elég kaptatós az ösvény, de némileg emészthetőbb, mint a Rysy felé vezető út, igaz azt augusztusi tűző napon volt szerencsém megismerni. A csúcs előtt szász méterrel egy kis gerincen kell átkelni, ami kicsit változatossá teszi az utat, de ne feledkezzünk el az út mentén szétszórt kis idilli tavacskákról sem. Egészen gyönyörű vidék lenne ez, ha nem lenne olyan sok turista. Így sajnos nem lehetett hallgatni a csendet és nyugodtan gyönyörködni a tájban, és a csúcs csokit is csak a csúcs mellett fogyaszthattuk el, lévén hogy nem fértünk már el a csúcson.

A lefelé menet eseménytelenül zajlott, csupán a térdem krepált be már megint, így kissé lassú leereszkedés lett belőle. Lent elcsábultunk a lángos sütés csalogató illatát érezve, de már nem aggódtunk különösebben a szállás miatt, mert a Poprád tónál találkoztunk néhány magyarral, köztük ismerősökkel is, és ők tippeket adtak olcsó szállás ügyében. Így az éjszakát az ő általuk is "megszállt" szállóban töltöttük, a Tatranska Lesnában található Erika panzióban (340sk/fő/éjszaka).


Aludtunk egy éjszakát a másnapi programra, majd a még mindig fennálló térdprobléma miatt kulturális programot iktattunk be, hogy ne csak mindig a hegyre menjünk, hanem a környéken is nézzünk szét már egyszer. A Tatranská Kotlina mellett található Bélai-Cseppkőbarlangra (Belianská jaskyňa) esett a választásunk. A belépő (150 sk/felnőtt, 130 sk/diák, nyugdíjas jegy nincs) megvétele közben megtudtuk, hogy a szlovák nyelvű vezetés után pár perccel indul egy magyar nyelvű is (igaz magnóról nyomták). Igazán szép barlang volt, kb. egy óráig tartott a körbejárás. Link Visszafelé még beugrottunk a Késmárki (Kezmarok) várba, de egy óra múlva nyitott, így inkább csak körbenéztünk a várudvaron. Haza felé még be kellett térnünk a törzshelyünkre, Stratenába a Sáfrány vendéglőbe. Sajnos kicsit drágult és a minősége is mintha romlott volna, igaz már többféle sztrapacska közül is választhatunk. (az isteni fokhagymalevesük 30 sk, kóla 30 sk, sztrapacska 86 sk)

, 2006. október 23.