Hochschwab körtúra

[magassági profil]    [az útvonal a GPS szerint]    [az útvonal google maps-en képekkel]

Hétvégén kiruccantunk a Hochschwabra. Nem láttuk értelmét egy nap alatt kirohanni, megmászni és haza is jönni, inkább rászántunk két napot és nem hajnalban, hanem reggel hétkor indultunk, ami valljuk be, még mindig a hajnallal határos.Nem is ártott ennyi idő hozzá. Már a határon (Hegyeshalom) jól jött a plusz idő. A számos megközelítési lehetőségből mi a Seewiesenből induló 801-es, 805-ös utat választottuk. A kocsit a turistaút indulópontján hagytuk és nekivágtunk már kissé későn (du. 1 óra körül) a kellemes sétaösvénynek. A táblákon szereplő idő szükségletek épp a mi tempónkhoz voltak belőve, így könnyen megtervezhettük előre a szakaszokat. Széles, jól jelzett ösvényeken jó pár turistával és tehénkével találkoztunk, főleg helyiekkel, de a felső szakaszon egy magyar párossal is összefutottunk. Ők a másik oldalról közelítették meg a csúcsot és csak azért botlottunk beléjük, mert mi megkerülve a hegyet a 851-es úton, a Fleischer-Biwak felé igyekeztünk, hogy ott éjszakázzunk. Ehhez meg kellett mászni egy kis ferrátás szakaszt, ami lényegében egy jó hosszú, jól kiépített vaslétrás kaptatót jelentett, vasláncos biztosítással, néhol pedig vas rudakat kaptunk a talpunk alá lépésnek. úgy gondolkodtunk, hogy ha nincs hely a biwak kunyhóban, akkor majd a menedékházban megszállunk, de már a ferrata alján megtudtuk honfitársainktól, hogy a hüttében már nincs hely. Szerencsére a helyiek akár alkonyatkor is lementek a hegyről, vagy inkább a hüttét választották, semmint biwakolniuk keljen. A többi potenciális veszélyforrást jelentő nemzet képviselői pedig hoztak magukkal sátrat (nem úgy, mint mi). íÍgy a teljesen üres és igen komfortos kis biwak házikó egyedüli lakói lettünk egy éjszakára. Mások állítását megcáfolandó, kijelentem: nem két, hanem három fa pad van a fém kunyhócskában. Ezen kívül kis gyógyszeres házipatika és persze vendégkönyv. Mindez természetes, de itt a fáradt vándort meleg pokrócok és polifoamok is várták! Még egy seprű is volt, amit mi is igénybe vettünk, hogy kellő rendben és tisztaságban hagyjuk magunk után vendégszerető szobácskánkat. Gyönyörű, napfényes napunk után egy kellemes, de esős és szeles éjszakát töltöttünk itt, ki a padon, ki a földön aludva, mert kicsit keskenynek találta az alvó alkalmatosságot.

Másnap erős szélre és csapkodó esőre ébredtünk, de mire összeszedelődzködtünk már csak a szél fújt kitartóan. Frissen neki indultunk a csúcsnak (2277), ott körülkémleltünk a láthatáron, majd elindultunk a dugig lévő Schiestl Hütte felé, ami útba esett a 853-as út felé. Ezen az úton lemenve Seebergbe juthattunk, és innen csak egy köpés Seewiesen és az autónk. Nem utolsó sorban pedig azért választottuk ezt az utat, mert így egy másik arcát is megismerhettük a környező hegyeknek: az előző napi út, amin felfelé jöttünk egy csodálatos völgyet járt be, míg a mai a hegyvonulat gerince közelében kacskaringózik. Zergék, visszhang, forrás, és éhség keretezte utunkat. Az utóbbi azért, mert nem elég, hogy a tervezettnél kevesebb ételt sikerült magunkkal hoznunk, de a tartós kenyér, amibol a felesleget (a garantáltan frissebb csomagolásút) direkt otthon hagytuk kissé réginek bizonyult és a penészen kívül más nem lakott jól belőle.

Lefelé menet egy kicsit levágtuk az utat, egy meredek, kitaposott ösvényen ereszkedtünk le nem sokkal Seewiesen határtáblájától a műútra. Nem sokkal négy óra előtt értünk le, bepattantunk a kocsiba és irány haza a már idefele is megcsodált bekötőúton, kristálytiszta tavacska, zúgó patak, fűrészmalom, várkastély mellett....de mi mást is várhatna az ember, ha Ausztria csodás hegyei között barangol?

, 2006. október 8.

További képek: